Most keztem el a középiskolát . 2 embert ismertem az egész iskolából úgyhogy mindenki új . Szerettem volna valami válozást és hát megtörtént , de jó . Kevés a lány elég nehéz találni barátnőt valahogy mind mások . Különböznek de nem az a jó fajta értelemben hanem máshogy de majd hozzá lehet szokni . Nincs legjobb barátnőm nincs kivel megoztani az élményeimet , érzelmeimet se semmit . Tudom nehéz elképzelni de ha azt hiszi az ember hogy az új környezet sokkal jobb mint a megszokott hát nagyot téved . Más de pont úgyan olyan szar csak más emberek miatt az . Lehet hogy majd egy idő után hozzá szokik az ember , de még nem . Nagyon nem . Ennyire még sosem vártam a hétvégéket mind mostanában valahogy minnél előbb szabadulni szeretnék onnan hogy ha kilépek azon az ajtón boldog leszek . A jegyeim jok mondjuk lehetnének jobbak is majd javítok rajt még messze van az év vége ... sajnos . Az edzést is hanyagolnom kell mert kibicsaklott a térdem szóval az elmúlt egy hónapban semmi örömöm nem volt az olvasáson kívül . Nem szeretek magamba fordulni de ijenkor nincsen más lehetőség muszáj . Ha egedül vagyok boldogabnak érzem magam mint ha az iskolába lennék nem azt mondom hogy nem szoktam nevetni vagy örülni az iskolába de azért mégsen olyan igaz mint ahogy eddig volt . Szeretnék egyszerüen csak boldog lenni lehet hogy ez a kamaszkor vagy csak egy hullám völgy de szerintem nem .
Ha véletlenül tetszett az amit írtam akkor nyomj egy likot vagy commentet . Előre is köszönöm . Ja és ha tetszett még mindig akkor oszd meg vagy meséld el a barátaidnak köszi .